Megasztár
Csillagdal

Volt úgy,hogy azt gondoltam,nincs miért és nincs esély,kihunyt a szenvedély és elaludt a nagy tűz.

Nem hittem volna,hogy van olyan hogy újra és még tovább,ami egyre fejlegg űz.

De felpattant egy kósza szikra,meggyújtott hirtelen,éreztem menthetetlen,lángra kap a lelkem.

Felizzott minden ,ragyogtam újból,mint azelőtt,olyan tisztán és fényesen.

Azóta csillagként a vételent járom,ha akarod láthatsz,a szívedbe zárhatsz,Milliárdnyi fényes pont közt hidd el,hogy van egy,mely valahogy mégis szebb

Így hát bárhol jársz,nézz az édre fel,ezer csillagot rejt a mély,gyerünk válassz hát,ha felragyog a csillámporos éj.

Kell az,hogy álmodj velem,kell az,hogy gonolj rám,érezd,hogy ot leszek,ha újra jön az éjjel.

Tápláld hát bennem a lángot mindennap ugyanúgy,s többé nem veszíthetsz el.

Mióta csillagként a végtelent járom,ha akarod láthatsz,szívedbe zárhatsz.Milliárdnyi fényes pont közt hidd el,hogy van neked is egy,mely valahogy mégis szebb.

Így hát bárhol jársz,nézz az égre fel,ezer csillagot rejt a mély,gyerünk válassz hát,ha felragyog a csillámporos éj.

A ha fekete felhőfátyol száll,Sohase félj,örökre el nem választ,el nem takarhat már

Refr.