A Fantom maszkja mögött Hollywood egyik dögös, új arca bújik meg. A keserédes Kedves Frankie című drámában és az Életük kedvenc játékában is a skót színész, Gerard Butler látható.

Gerard Butler fáradt. 11.30 van, kedd reggel, és a jóképű skót éppen kikászálódott hollywoodi hotelszobájából, az álom nyomai még tisztán látszanak arcán. Kócos, morcos és majdnem túlontúl könnyen megközelíthető gyűrött, krémszínű pamutingében, melyben valószínűleg az éjszakát is töltötte. Úgy tűnik sikerült egy intim pillanatban elkapnom, abban az apró időablakban, amikor valaki éppen csak felébredt és tökéletesen védtelenül néz szembe a világgal. Leülünk – kihúz nekem egy széket. Nyújtózik egyet – felfedve törzsének napbarnított bőrét, mivel az ing nem elég hosszú. Felteszi elegáns napszemüvegét – az egyetlen sztárhoz illő kiegészítőjét -, rágyújt első cigarettájára és úgy öleli magához azt, mint egy öreg barátot.

A Los Angeles-i nap elárasztja a Sunset Marquis belső udvarát, ahol extra tejes cappuccinóinkat isszuk – Butler különleges kérése – egy nevetségesen kék medence mellett. Alaposan elbújtunk egy elkülönített asztal mellett, mely számos megasztárnak, Mick Jaggertől J.Lo-ig adott már eddig némi pihenést. Úgy tűnik Gerryhez is illik, távol a reflektoroktól, egy kicst intim terület – mely pontosan olyan, mint maga a színész.

Kanyarodjunk azonban vissza ahhoz, miért is olyan fáradt Butler. Az elmúlt években naptárja lassan Jude Law-éval vetekszik. A 35 éves színész egymás után több filmben is játszott, kezdve a 2003-as Tomb Raider II-től, az Idővonalon át Az Operaház Fantomjáig. Nemrég fejezte be a Kedves Frankie-t, majd az Életük kedvenc játékát. A következő filmjében, a Beowulf&Grendelben pedig egy rettenthetetlen középkori harcost alakít, aki kiáll az emberevő szörny, Grendel ellen. Ennek forgatását nemrégiben fejezte be Izlandon. A következő projekt a Burns lesz, melyben Butler a híres, 18. századi skót költő, Robert Burns bőrébe bújik Julia Stiles oldalán, aki szerelmét játssza majd.

"Úgy érzem, hogy nagyon hosszú ideje már csak bőröndökből élek" – mondja, ez igaz is, hiszen állandóan a világot járja, volt már New Yorkban és Londonban, Bangkokban, Tokióban, Balin, Sydneyben és ismét itt Los Angelesben.

San Francisco, bár nincs rajta a listán, hasonló izgalmat vált ki Gerryben, mint Párizs a legtöbb emberben. "Legutóbb, amikor kihajtottam San Franciscóból, szomorúságot éreztem. Mindig úgy érzem, hogy most hagyok el valami csodálatosat" – mondja. "Imádom az embereket, imádom a város elrendezését, és az épületeket."

Akkor nézzük, mit is tudunk Butlerről. Magas. Olyan mértékben, mellyel simán rácáfol arra, hogy a vásznon mindenki magas, egészen addig, míg az ember nem találkozik Tom Cruise-zal, és igazi képet kap a hollywoodi csodáról. Skót akcentusa van, mely lehetővé teszi, hogy úgy emelgesse nagymamáját "gran", és ez mégis férfiasnak hangzik, a "cool"-t "kewl"- nak ejti a legragyogóbb módon, és történeteit így olyan csemegékkel fűszerezi, melyek sokkal lehengerlőbbek, mint amikor amerikai hangszínt használ, és egyszerűen édes, amikor a szavak legördülnek nyelvéről. Édesanyja és nagymamája szigorú katolikus szellemben nevelték Glasgowban, és bár állandóan ácsingózott a színpad után, az iskola elvégzését követően a Glasgowi Egyetemre ment jogásznak tanulni.

Nagy szerencsénkre azonban Gerry sosem illett a bíróságra. Útját a kollégiumtól a színészi pályáig "jó nagy mennyiségű alkohol és drogok, néhány év depresszió és a lapátra kerülés" színezte. "Egyszer csak fejbe kólintott a tudat, hogy fennáll annak a lehetősége, ezt kell egész életemben csinálnom. Ám nem ezt akartam. Kiábrándultam és depressziós lettem, úgy gondoltam, elvesztem valahol. Amikor kirúgtak, azt mondták : " Figyelj, amit veled tettünk az szívesség, menj és kövesd az álmaidat!". Másnap összepakoltam, mindent bevágtam egy táskába és elindultam Londonba.”

Ha ez egy igazi tündérmese lenne, akkor a többi már történelemmé vált volna. Butler életében azonban a "többi" számos lázadó "színjátszó" munkát jelent, például félmeztelen modellként – beolajozva, gyakorlatilag csak láncokba és fekete szíjakba öltöztetve, hat másik férfival pózolva egy perverz felállásban, ahol Télapó "szarvasait" jelenítették meg – egy cég karácsonyi partiján. "Fogalmunk nem volt, mire számítsunk, míg a helyszínre nem értünk. Ez volt az egyik legfurcsább dolog, amit valaha is megtettem" – mondja, közben székét hátratolva újra eljátssza az egész jelenetet.

Butler rendkívül színpadias. A beszélgetésünk alatt számos alkalommal eldobja cigarettáját, felpattan és eljátszik egy jelenetet abból a különleges sztoriból, amit éppen mesél. Állandóan ficereg. Előrehajlik, hátradől, nyújtózik, dohányzik, felugrik, leül, kortyol a kávéjából, majd mindezt ismétli. Ezen rögtönzött, egyszemélyes játék ellenére, valami nagyon autentikus hangulat lengi körül Gerryt. Nincsenek olyan fogpaszta fehér fogai, mint a legtöbb sztárnak, és mosolya is kevésbé görbül. Haja kócosan meredezik, arca borostás.

Butlernél minden kérdés helyet kap egészen addig, míg el nem érünk a személyes szférához, melyről a rajongók annyi mindent szeretnének tudni. Nem, még mindig nincs barátnője. Ő egyszerűen csak "nem a legjobb ember arra, hogy ennek esélyt adjon rögtön elsőre", bár az a tény sem hanyagolható el, hogy imádja jelenlegi elfoglalt életstílusát, mely távol tartja őt a házasságtól és a gyerekektől. És nem, egyáltalán nem biztos abban, hogyan egyeztethetné össze a két dolgot egymással, bár nem tervezi, hogy állandóan ilyen elfoglalt legyen.

Azt sem féli bevallani, hogy mind a Fantom, mind a Kedves Frankie forgatókönyvén elsírta magát. Butler késznek tűnik belebújni bárkinek a bőrébe, akit legközelebb a jövő elésodor. A Fantomban, ideges volt, hogy Michael Crawford ikonikus szerepét kell átvennie, ám remegését félrelökve beleásta magát a szerepbe.

"Az embereknek állandóan van egyfajta elvárásuk, ezért a színész csak azt teheti meg, hogy olyan interpretációt nyújt nekik, amiben hisz" – mondja Crawforddal kapcsolatban. A kellemetlen megjegyzésekkel kapcsolatban hozzáteszi, hogy "Ami igazán érdekes, hogy az emberek egyik része azért élvezi az ember előadását és teljesítményét, mert azok pontosan azok a dolgok, melyeket az emberek másik fele rossznak tart az előadásban".

Ám senki, tényleg senki nem tagadhatja, hogy Butleren jól állt a köpeny. "Szerettem a köpenyt, de megpróbáltam kevésbé színpadias Fantom lenni. Igazi köpönyegforgatás csak a Don Juan előadásán zajlik" – mondja. "A kardpárbajban a köpenyt fegyverként használom. Aztán…. Néhány alkalommal… nos igen, csak azért, hogy k…va jól nézzek ki".

A Kedves Frankie egyfajta anti-Fantomról szól. Ahol a Fantom egy gazdagon kivitelezett, nagy költségvetésű produkció volt, ott a Kedves Frankie csak egy egyszerű, keserédes történet, ahol a harangok és füttyök csak a színészek tehetsége révén elevenednek meg. Butler játssza a jóképű idegent, aki behajózik egy egyedülálló anya, Lizzie – Emily Mortimer – és siket fia, Frankie –Jack McElhone – életébe. A keserédes, néhány szó elsöprő teljesítményére és egy csodálatos csókra alapozó történet fájdalmasan lassan vetíti a néző elé a való életet, amitől a lélegzet is elakad. "Ez a csók olyan sok mindent elárul, amit nem lehet szavakkal kifejezni" – mondja Butler. "A Kedves Frankie szépsége éppen az, hogy egy nagyon humánus módon beszippantja az embert. Úgy értem, a sztoriban megvan a bátorság ahhoz, hogy eléggé édes legyen."

Aztán itt van a focidráma, az Életük kedvenc játéka, mely egy amatőr amerikai futballcsapatról szól, akik megnyerik az 1950-es Világkupát az angolok ellen. Butler játssza Frank Borghit, a kapust, aki látszólag a gravitációt és a fizikát meghazudtolva segíti hozzá a csapatot a nyeréshez.

"Kellemes, amikor valakit olyan szerepért tartanak nagyra, amire büszke is. Én még büszkébb vagyok, ha valaki a Kedves Frankie miatt ismer engem, mintha azt gondolja, milyen szexi voltam a Tomb Raiderben" – mondja Gerry. "A tény az, hogy ha sikerül megérinteni valakinek a lelkét, vagy megnevettetni a nézőket, az valami fantasztikus érzés." Ám mi van azokkal a rajongókkal, akik Gerry kétségtelen tehetsége ellenére, csak kinézetéért vannak igazán oda? "Úgy hiszem, hogy szerencsére az embereknek még van jó ízlésük ezen a bolygón" – mondja, és végül ellenállhatatlan nevetésben tör ki.